A Zsil-völgyében bányász sztrájk robban ki. A kiváltó ok az, hogy váratlanul megnövelték a munkaidőt, kitolták a nyugdíjkorhatárt és egyéb szociális juttatást is eltöröltek. A megmozdulás központja Lupény, de az akció az egész Zsil-völgyére kiterjed, mintegy harmincötezren vesznek benne részt. A "fellázadt" bányászok vezetői (Constantin Dobre bányász és Jurca mérnök) a helyszínre érkezett Ilie Verdeţ KB-titkárral és Constantin Băbălău bányaügyi miniszterrel nem hajlandók tárgyalni, csak Ceauşescuval, aki a harmadik nap (miután kiderül, hogy a két bukaresti vezető a bányászok őrizetében van) érkezik meg. Ijedtében mindent megígér - mire a bányászok másnap fölveszik a munkát. A megtorlás nem maradt el. Hírek szerint több ezer bányászt telepítenek ki a következő években, a két vezetőt pedig "eltüntetik".
1988. szeptember 12.
Az Erdélyi Magyar Hírügynökség információi szerint 150 csíkszeredai diák megtagadta a Zsil völgyi bányákba való kényszerkihelyezést. Döntésüket azzal indokolták, hogy a megyében is el tudnának helyezkedni, ha nem hoznának ezen munkahelyekre Kárpátokon túli román fiatalokat. (Romániában az egyetemet végzettek három évet, a középiskolát végzettek - az 1988-ban elkezdett gyakorlat szerint - öt évig kötelesek az állam által kijelölt munkahelyen dolgozni. Ha ezt nem vállalják, akkor nem kaphatnak állást.) A Csíkszeredában kirobbant tiltakozás kivizsgálására bizottság alakult, melyben részt vesz a megyei pártbizottság, a petrozsényi bánya képviselője, valamint a megyei tanfelügyelő. Annyi máris kiszivárgott a bizottság munkájából, hogy ha másképp nem megy, akkor behívják a fiúkat katonának, és szintén a Zsil völgyi bányákba irányítják őket.
